A görög katolikus püspöki palota

 

Tudod-e?

Ungvár impozáns épülete, a görög katolikus püspöki palota újra régi fényébe pompázik. A 17. század közepén a jezsuiták számára építette Homonnai Drugeth János felső-magyarországi katolikus főúr. A rendházat több támadás érte. A Thököly-felkelés alatt a kurucok által , majd 1705-ben az országból utasították ki a jezsuitákat és csak hat év múlva térhettek vissza.

1775-ig székeltek a városunkban. Akkor azonban Mária Terézia magyar királynő a pápa utasítására megszüntette a jezsuita rendet. 

A rendházat püspöki palotává, a templomot pedig székesegyházzá építette át, s odaadta a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyének. Bacsinszky András püspöksége alatt Franc Anton Hillerbrand udvari főépítész tervei alapján valósult meg ez az Ungvár szívében álló gyönyörű létesítmény. . Hihetetlen, de öt év alatt épült fel és a felszentelésre a királynő nem jöhetett el, mert már ekkor, 1780-ban a halálos ágyát nyomta. 

1805-ben a Szent Korona és a koronázási ékszerek az épület falai között töltöttel egy éjszakát. 

1809-ben elhunyt Bacsinszky püspök utódai tovább építették és bővítették a palotát. 

A püspöki székhely sorsa 1950-ben fordult rosszra: a városi tanács elkobozta az egyháztól, kilakoltatta az ott élő görög katolikus papi családokat, többek közt Ortutayékat, és az épületet átadta az Ungvári Állami Egyetemnek.Onnantól kezdve könyvtárként használták. Sok barátunk vegyes érzelmekkel emlékszik az ott töltött időre.

Több mint ötven éven át tartott ez a mostoha állapot, míg vissza került a palota jogos tulajdonosához. Tíz éves restaurálási munkálatok után visszaállították a kápolna eredeti freskóit, amelyeket Boksay József festett, illetve megszépült belül-kívül. 

Aki teheti ne csak kívülről szemlélje, menjetek be, megéri...

 

Dobránszky Adolf

 

Tudod-e?

Dobránszky Adolf társadalmi tudós, politikus , főispán 1817. december 6-án született Rudlán. Édesapja révén görög katolikus ruszin papcsaládból származott. Középiskoláit Lőcsén, Miskolcon és Lembergben végezte. Egerben jogi, Selmecen bányamérnöki képesítést szerzett. A Szabadságharc idején Lembergbe menekült, ahol mint kárpátaljai ruszinok 

képviselője tevékenykedett. Az 1848. június 2-án Prágában megnyílt szláv kongresszuson indítványozta, hogy Ausztria-Magyarország a galíciai ukrán és a kárpátaljai ruszin területből szervezzenek önálló vajdaságot. 

1849. szeptember 17-én tagja annak a küldöttségnek, amely memorandummal fordult báró Séringer Károlyhoz, a magyarországi ügyek teljes hatalmú biztosához. Azt követelték: a ruszinokat ismerjék el politikai nemzetnek, szervezzenek közigazgatási területeket, ahol legalább 15 ezer főnyi ruszin lakos él, alapítsanak nemzeti középiskolákat, Ungváron nyissanak akadémiát és engedélyezzék az egyetemen a ruszin tanszék megnyitását stb A követeléseknek nem tettek eleget, de hatása így is volt.

Dobránszkynak szerepe volt abban, hogy a német hivatalos nyelv bevezetésekor, az anyanyelvi oktatás továbbra is megmaradt a görög katolikus ruszin elemi iskolákban. 

Az ötvenes években magas állami beosztást kapott. A négy kárpátaljai ruszinok által is lakott vármegye: Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros főispánja volt. Az 1864-ben alapított ruszofil irányzatú Szent Bazil Társaság elnökének választották. Három évig a Sáros-megyei Malovicai körzet országgyűlési képviselője volt.

Az 1867-es kiegyezés után kilépett az állom szolgálatából és a ruszin társadalmi szerveződésekben, egyesülésekben tevékenykedett. Néhány évig még részt vett politikai alapú egyházjogi vitákban, amelyekben a görög katolikus ruszin egyházi autonómiát védelmezte. A hetvenes évektől javarészt írással foglalkozott. 

1892-ben nevelt lányával, Grabár Olgával együtt bíróság elé állították hazaárulás vádjával. Bizonyíték híján felmentették. 

Dobránszky ezután Bécsbe költözködött, majd Innsbruckba. Itt töltötte élete hátralevő részét. 1901. március 19-én halt meg.