Duchnovics Alexander

 

1803. április 24. Topolya (Zemplén vármegye) – 1865. március 30. Eperjes (Sáros vármegye)

Eperjes-egyházmegyei görög katolikus kanonok, író, tanár, költő, történész, szentszéki ülnök, néprajztudós és újságíró volt.

 

"Idén ünnepeljük a híres kárpátaljai költőnek,forradalmárnak, pedagógusnak, nyelvésznek, etnográfusnak és történésznek A.Duchnovics születésének 208. évfordulóját. Kárpátalján minden törzsgyökeres lakó ismeri ezt a nevet, úgy a városokban, mint a falvakban. Ennek a tehetséges embernek az ereje abban rejlik, hogy ő a parasztság között nőtt fel és az ő problémáikat próbálta megoldani.

 

Az önéletrajzában azt írta, hogy a Beszkid hegyek lábánál született, Topolya nevű falúban 1803. április 24-én. Apja a falú lelkésze volt, anya (Mária Herber) a háztartást vezette . Már kis korában az apja megtanította olvasni és számolni. 9 éves korában Ungvárra küldte elemi iskolába tanulni, ahol csak magyar nyelven tanítottak. Sokszor csúfolták „orosznak „.

Az édesapja 1816-ban  meghalt és így az édesanya és idősebb nővére Zsuzsanna nevelték Alexandert. Én a nővérének a leszármazottja vagyok. Alexander nagyapja Dimitrij egyszer elmesélte az unokájának, hogy honnan származik a családja.

 

A dédapja, Cserkásszkij kapitány Szentpétervárról menekült Lengyelországba a Péter cár elleni sikertelen merénylet után. Topolyán telepedett le és a Duchnovics nevet vette fel. Alexander Duchnovics a ruszin nép zsenije fellendítette a kárpátaljai nép kultúráját, tanította a ruszin nyelvet  a tanítóknak és a gyerekeknek egyaránt.

 

Sokoldalú tevékenysége elsősorban  annak köszönhető, hogy ő,mint görög katolikus pap, az emberek lelkét akarta igazi útra terelni és arra buzdította,hogy váljanak ki a többi szláv és nem szláv népből ás önálló etnikai népként éljenek.

 

A költészettel már fiatal korában foglakozott. Először magyar nyelven, később csak ruszinul írta a műveit. A patetikus versei között a legismertebb a „Vrucsánije”, melyben szilárdan kiáll a ruszin népért, annak dacára, hogy az 1848-1849-es forradalom után elkezdődött a ruszinok „magyarosítása”. Később ez lett a ruszinok szózata.

 

Az „Utolsó énekem” és a „Végrendeletem” 1862-ben jelentek meg és a vers egyik részlete lett a ruszinok himnusza.

Duchnovics 1865. március 30-án halt meg Eperjesen és ott is van eltemetve a katedrálisban.

 

A testvére (nővére) Zsuzsanna Nevickij Georghoz. ment férjhez  és a lányuk Terézia Nátolya Mihályhoz ment feleségül. Három gyerekük született. A fiuk Mihály, két lány Mária és Helena. Mihály egyébként Egán Ede barátja volt. Helena Murányi Jánoshoz ment férjhez. A fiuk, János, az én nagyapám, az édesanyám apja volt."

 

(Forrás: Dr. Mészáros Pál előadása, Duchnovics Alexander születésének 208. évfordulóján)